Kecsketejjel a pollen-allergia ellen!
Szerző: Zöld Máté • 2009. szept., 17. • Kategória: Egészség, OtthonA Zöldmáté.hu szeretné felhívni a figyelmet egy elgondolkodtató tényre, miszerint a kecskék egyik kedvenc eledele a parlagfű. A kecske nemhogy nem lesz allergiás a növény elfogyasztásának hatására, hanem gyógyírt kínál a homo sapiens számára is. A tejében olyan anyagok termelődnek, amik határozottan elviselhetőbbé teszik a „parlagfű szezon”-t azok számára, akiket egyébként rendkívül megvisel az apró pollenek jelenléte a levegőben.
Kedvencem a parlagfű!
Több kecsketej-termék fogyasztó ismerősünk is beszámolt arról a közelmúltban, hogy mióta „kecskeségek”-et eszik/iszik, jelentősen csillapodtak a taknyos, nyálas, orrfacsaró, prüszkölésre és tüsszentésre ingerlő, légszomjat okozó tüneteik. Ugyanakkor két kecske-tanya (az egyik a Szeged környéki Sándorfalván, a másik a Kecskemét környéki Helvécián) gazdái arról meséltek nekünk, hogy a náluk vásárlók milyen hálásak azért, hogy sokkal elviselhetőbb lett számukra a pollen-allergia időszak. Az egyik tanyán még vetettek is parlagfű magot, mert a kecskék annyira szeretik!
Pénzt, időt és energiát nem sajnálva irtjuk ezt a növényt. Vajon helyesen tesszük? Mielőtt valaki félreértené: nem vitatjuk egy pillanatig sem a pollen-allergia rendkívül komoly következményeit, és súlyos tüneteit. Első pillantásra helyes reakciónak is tűnik a „háború” a növény ellen. Irtsuk ki, amire allergiásak vagyunk! De mi van, a többi allergénnel? A macskaszőrrel, a többi fűvel és fával? Azokat is irtsuk ki? Ez a háború megnyerhetetlennek látszik.
Ellenségeink!?
Zöld Máté személyes meggyőződése szerint egy betegség minden esetben a megbomlott egyensúly következménye. Az allergia is értelmezhető egyfajta figyelmeztetésként, ami immunrendszerünk gyengeségére világít rá és megerősítésére ösztökél, vagyis jelzi, hogy belső egyensúlyunk, az egyént a közösséggel egyensúlyban tartó rendszer meghibásodott. A minket körülvevő természeti környezet és gondolkodásmódunk belső természete elválaszthatatlanul összefonódik egymással – nem véletlen, hogy e kettő egyidejű válságát éljük manapság:-(.
Az általánosan elterjedt szemlélet szerint az ember igába hajtotta a természetet és uralkodik felette. Sokkal szerencsésebb lenne, ha a természet részének tekintenénk magunkat, egy olyan életközösség polgárának, melynek tagjai még az állatok, a növények, a termőföld és az ivóvíz is. Lelkiismeretünk megnyugtatására – a múzeumok mintájára – természetvédelmi területeket hozunk létre, miközben saját környezetünk egyre kevésbé természetes és élhető.
Nemrég hallottam, hogy Angliában vadvirág magokat szórnak szét az angol gyeppel (tulajdonképpen agresszív monokultúra) büszkélkedő parkokban, hogy visszacsalogassák az eltűnt élővilágot (növényeket és rovarokat). Hány embertől hallottam már, hogy gyomnövénynek hív olyan növényeket, amiket a természetgyógyászat – csodálatos hatásuk miatt – éppen fogyasztásra javasol (tipikus példa a csalán vagy a tyúkhúr).
Tudós barátom véleménye szerint a parlagfű pionír növényként a megbolygatott élőhelyeken elsőként jelenik meg, majd az ezt követő évek során fokozatosan visszaszorul és beáll az egyensúly. Hozzáteszem, ennél beszédesebb problémát – ami rögtön sugallja a megoldást is – ritkán láthatunk (a magyar nyelv kifejezőkészsége csodálatos!). A parlagon hagyott, művelés alól kivett területeken burjánzik ez a növény.
Nem furcsa, hogy Európában éppen Magyarország a parlagfűvel leginkább “szennyezett” terület? Egy alapvetően mezőgazdasági ország, amely adottságainál fogva könnyedén ellátna akár kétszer annyi embert is egészséges élelmiszerrel, mint mai lakosainak száma, mégis rengeteg élelmiszert importál. Hiányzik a gondos gazda (uram bocsánat: paraszt) keze? Művelni kéne kertjeinket…
A parlagfű leggyakoribb felszaporodási helye, az elhanyagolt parlagterületek és a nagyberuházások, ipartelepek, utak, lakótelepek, stb. megbolygatott talajú területei. A hatalmas talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre a nyers talaj kerül, amin évekig egyedül a parlagfű tenyészik… (a szöveg és a kép forrása a parlagfu.hu.)
Világháborús "ajándéknak" tekinthetjük a parlagfüvet is, amelyet az I. világháború alatt hoztak át Észak-Amerikából. Diadalútja azóta töretlen.
Súlyos környezeti ártalmaktól és civilizációs betegségektől szenvedünk, de a természet alapvető mozgási, légzési és táplálkozási törvényeit nem tiszteljük. Jóllehet a kérdés kellemetlenül érint bennünket, mégsem bújhatunk el előle, mivel fizikai és mentális állapotunkat visszatükrözi külső környezetünk.
A pollen-allergiától szenvedők elmondása szerint a legjobb gyógymód az intenzív testmozgás (pl. futás), amely elősegíti a légutak kitisztítását, és a tiszta levegőn végzett légző-gyakorlatok (erre hamarosan visszatérünk…), illetve – most már hozzátehetjük – segíthet a parlagfüvet (vagy más allergizáló pollent termelő fűfélét) fogyasztó kecske is.
Nem zárjuk ki természetesen, hogy súlyos esetben – ha már minden természetes próbálkozásunk kudarcot vallott – szükséges és hasznos lehet valamilyen allergia-ellenes gyógyszer is. Azért a mellékhatásokról és a kockázatokról kérdezzük meg orvosunkat, gyógyszerészünket! Már csak kíváncsiságból is: ismerik-e a mellékhatásokat?
Addig is a zoldmate.hu javaslata: belső háztartásunkból, konyhánkból, otthonunkból kiinduló életmódváltás. Mindenkinek egyéni házi feladat!
Ha valaki kedvet kapott a kecskeségekhez, és nincs a látókörében egyetlen farm vagy tanya sem, íme néhány interneten fellelhető célpont:
Kecske tenyésztői szervezetek
Kecskesajt, rizling, bicikli
Hermann Ottó így ír a a kecskéről:
“A kecske századokon át a hatalmasok átkát hordozta magán, és szinte üldözötté és kivetetté vált. Ezért pártolt a szegénységhez, ahol szeretetteljes fogadtatásra talált.”
A kecskével szemben főleg a nagybirtokosok ellenszenveztek, mivel a szegény kecsketartók nem rendelkeztek takarmánnyal, így azt tiltott módon szerezték be. Ez a legfőbb oka annak, hogy a kecsketartást akadályozták, termékeit megvetették, aki fogyasztotta, azt lenézték. Ezzel szemben Nyugat-Európában támogatták a kecsketenyésztést.
Szerencsére mára a magyar közfelfogás is megváltozott és a piacokon egyre keresettebbé válik a kecsketej és a belőle készülő termékek.
A népgyógyászat világszerte számos betegség gyógyításában használja a kecsketejet.A kecsketej a tehéntejnél gazdagabb vasban, rézben, a szívmegbetegedéseket kivédő káliumban és a csontozat fejlődését biztosító kalciumban és magnéziumban.
Fontos, hogy a tehéntejre allergiások is fogyaszthatják, mert a kecsketejből hiányzik a tejallergiát kiváltó fehérjekomponens.
Kapcsolódó anyagaink:
