Hétvégén elvágyódtam a városból. Találtam is egy jónak ígérkező programot, a Majki Biofesztivált.  Eddig Majkról csak annyit tudtam, hogy az M1-esen, Tatabánya mellett hatalmas barna tábla – amely a pálya közelében lévő kulturális értékekre hivatott felhívni a figyelmet – hirdeti létezését.  A Wikipedia nagyon jól összefoglalja majk történetét, úgyhogy információkkal felvértezve érkeztem a helyszínre egy rövid autózás után.

Itt parkoltam le, nagyon óvatosan, hogy ne zavarjam a természetet

A főkapun belépve jobbra indulva rögtön a legjobb helyre érkeztem, itt ugyanis sört árultak. Igaz csak palackos volt és egyik sem magyar, de a pilseni típusú biosör íze határozottan jobb volt, mint a hasonló söröké.

A sör bio volt és a felirat szerint a sörpad is

Megvidámodva rögtön azt gondoltam, hogy a bio szilváslepényt is ki kell próbálni, de sajnos már elfogyott délután négyre. Helyette vegetáriánus pecsenyezsírt ajánlottak. Ki is próbáltam volna, ha nem közli az eladó, hogy az alapja kókuszzsír, amivel kapcsolatban nekem fenntartásaim vannak, de majd megkérem Mátét, hogy mondja el a véleményét erről. Végülis nem vásároltam ebből a termékből, csak a lelkét hoztam el: lefotóztam.

Majd Máté megmondja, hogy jó-e ez nekem

Kicsit odébb az első méhész standnál kiváló gesztenye, repce és levendulamézet kóstolhattam, mindet ingyen természetesen. Én, aki macimézen nevelkedtem és maximum a akácmézig jutottam a vegyesgyümölcsök nektáráradatában, meglepetten tapasztaltam, hogy ezeknek a mézeknek a zamata tényleg emlékeztetnek az eredeti növény ízére.

Gesztenye, levendula nagyon jó mindegyik

A fesztiválon jelenlévő 5-6 méhész mindegyike legalább nyolc-tíz féle mézet árult, mindegyik bio és nagyon finom is volt,  bőven lehetett kósolni mindegyikből.  Csak ajánlani tudom a termékeiket.

Végül levendulamézet vettem, nah az valami leírhatatlan. Ha képzett mézverseny bíráló lennék, akkor ilyeneket mondanék: mind az illata, mind az íze valamint a viszkozitása is elsőosztályú. Azonban mivel nem vagyok, ezért egyszerűen csak annyit mondok, hogy finom.

Elhaladtam a vegetáriánusok háza mellett. (Bocs Máté, de ide nem volt időm bemenni.) Az egykori szerzetesek házait tematikus rendben elfoglalták, a vegetáriánus, jógás, reikis és még számos irányzat hívei,  be lehetett térni és elbeszélgetni a minket érdeklő témákról. Mivel én már a rendezvény végére érkeztem, ezért nem mentem be egybe sem, mert körbe akartam nézni a standokon.

Itt bármivel gyógyítanak, de biztosan nem szikével

Illetve mégis bekukkantottam, ez a kolostor egyik múzeummá átalakított házába. Megérte betérni, mert a belső kertben hatalmas területen tenyészett a zsálya, a levendula és a kakukkfű, mennyei illat egy kezdő fűszernövényesnek.

A szomszédok valószínűleg kinyírnának, ha itthon bevetném a gyepet

Bent egy rövid kiállítást lehetett megnézni arról, hogy milyen körülmények között éltek a némasági fogadalmat tett szerzetesek. A legnagyobb helyiség a kamra volt, ahol rengeteg gyógynövényt szárítottak, az egyébként csaknem üres szoba dekorációja  a száradó növények és a tárolásukra szolgáló öt literes üvegek voltak. Hiába, ha az ember néma, nyilván akkor is el kell ütni az időt valamivel.

Így szárítottak a szerzetesek

A kolostor belső udvarában felállított standokon sok mindent árultak, itt is számos méhész volt jelen, lehetett energiaszintet méretni, auránkat vizsgáltatni, gyümölcsleveket kóstolni, természetes alapú kozmetikumokat vásárolni, fűszernövényeket szagolgatni, különböző gyógymódokról érdeklődni és persze előadásokat hallgatni a hazai biogazdálkodás helyzetéről.

Egyik kerekasztal beszélgetésbe belehallgattam, megtudtam, hogy a minősített biogazdaság eléréséhez legalább három évig vegyszermentes gazdálkodást kell folytatni, amit eddig is sejtettem és nagyon rendbenlévőnek találom.

Jobban meglepett, hogy az az információ miszerint Dániában 80 %-a az élelmiszereknek biogazdaságokból kerül ki. Lehet, hogy a hallásom romlott el vagy talán a biosör nem tett jót, mindenesetre, ha csak a fele igaz, még akkor is nagyon messze vagyunk ettől a szinttől. A bíztató azonban az, hogy ebben az évben állítólag nagyon sok gazdaság adott be kérelmet, hogy ők is bio minősítésű termelővé váljanak. Ugyanis ebben látják a kiutat a válságból. Ennyiben is kedvez a válság a zöld gondolatnak.

Izgalmas környezetben vásározás

Kifele jövet még az egyik agilis árus még lekapcsolt egy gyors áfonyalekvár kóstolás erejéig. És nem bántam meg. Emberek, ha még nem ettetek bio áfonyalekvárt, (és ha ettetek akkor is) akkor mindenki tóduljon ide: http://aldos.hu Egyetlen hátránya, hogy mivel tartósítószert nem tartalmaz, ezért a felbontás után két héttel el kell fogyasztani, de szerintem ez nem lesz probléma.

A kijáratbejáratnál még kaptam egy tájékoztatót mely szerint az idei, egyébként hetedik, fesztivál az “Egészség? Betegség?” téma köré szerveződött és a kiállítók, résztvevők hozzáállásából is látszott, hogy mindezt inkább lelki, mint anyagi vonalon próbálják megközelíteni. Így aztántán én is megbékéltem, mert épp azon bosszankodtam, hogy a zöld élet technikai feltételeit biztosító szolgáltatók nem képviseltették magukat a rendezvényen. Így is megérte.

A következő standokat néztem meg közelebbről:

Méhészek:
Németh méhészet
Katulin Ilona

Ételek:
Biochef
Bio kosár (bio gyümölcsök és gyümölcslevek)
Piszkei Öko (pékség)
Áldos (áfonya és szilvalekvár)
Organic mission

Kozmetikum:
Kawar

Fűszerkert:
Zsálya fűszerkert

Kapcsolódó anyagaink:

1. CHANGE I CAN: GABONAKOLBÁSZ! Villámvacsi – villámpost
2. közös területeinkről, közterületlenül – képes svájci élménybeszámoló 2.
3. Tavasz, Citadella – zöldkommandónk a helyszínről
4. Új fészekrakó program Szokolyán
5. Mini dunszt – Mini post