A fenti kérdések régóta foglalkoztatnak, hiszen összes létfunkciónknak, szervezetünk működésének alapja, az élettani folyamatok főszereplője a víz. Korábban már írtam erről, illetve a külső vízkúrákról, gyógyító lemosásokról.

Azon a kérdésen könnyű túljutni, hogy miért ne igyunk cukrozott, mérgezett “üdítőket”, és hogy a legjobb választás a tiszta víz, vagy a belőle készített teák, gyümölcs- és zöldséglevek. De milyen vizet igyunk, milyen vizet használjunk a konyhában? Ez már nehezebb kérdés, különösen ha a lead-ben említett három szempontnak (legtisztább, legegészségesebb, legkevésbé környezetterhelő) egyszerre akarunk megfelelni…

1. Csapvíz

Ez a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldás. Környezetterhelése kisebb a palackozott, földünk egyre mélyebb rétegeiből felszínre hozott ásványvizeknél, és tisztaságától függően akár egészségesebb is. Ennél a szónál azonban fennakadunk: tisztaság.

Lehet, hogy valakinek még újdonság: a forralás elpusztíthat egyes baktériumokat, de nem képes közömbösíteni a vegyi anyagok, gyógyszermaradványok és hormonok hatásait. Az e-hetetlen élelmiszerek, fogamzásgátló- és egyéb hormontabletták, szteroidok, antibiotikumok, és háztartási vegyszerek kavalkádja a csatornából - közvetve – bekerül ivóvízkészleteinkbe is.

A vízművek mindenütt csak bizonyos minimum-szabványnak megfelelően kezeli a vizet. A többezer különféle vegyszerből jó ha néhány tucatot kiszűrnek. Szennyvizeink 50%-a még ezen a biológiai tisztításon sem esik át, hanem teljesen (!) kezeletlenül ömlik a Dunába. (A csepeli szennyvíztisztító megépítése meg kb. 430 millió euróba kerül!) Arról nem is beszélve, hogy fertőtlenítés céljából mérgező klórt adagolnak a vízhez, aminek semmi keresnivalója a szervezetünkben… kis mennyiségben sem.

2. Palackozott ásványvizek

Tisztaságukkal általában nincsen baj (bár egyre mélyebbre kell fúrni értük, ezek a rétegek azonban még viszonylag érintetlenek), de ez nem jelenti azt, hogy rögtön egészségesek is… Testünk ugyanis az ásványokat szerves formában tudja hasznosítani (azokat az organikus, ásványi sókat, amelyek a növények segítségével már szervesültek), az ásványvízben lévő szervetlen ásványi sókat nem. Vagyis a tápanyagot ne a víztől várjuk. A legnagyobb problémám mégsem ez a palackozott vízzel, hanem a csomagolás, a PET.

A PET környezetszennyező, újrafeldolgozása nem teljesen megoldott, hő hatására mérgező anyag szabadulhat fel belőle (az antimon egy arzénhoz hasonlóan toxikus anyag, amely meleg hatására a vízbe oldódhat a palackból). Ki tudja, hol tárolták a zsugorfóliákat mielőtt a boltok polcaira került? És ha ez nem volna elég: német kutatók a női nemi hormonhoz (ösztrogén) hasonló összetételű és hatású, hormonszerű szennyező anyagokat találtak a Németországban kapható ásványvizek több mint felében, melyek a csomagolóanyagból oldódhattak ki. Gondolom a magyarországiaknál sem lenne más az eredmény :(

3. Forrásvíz

Továbbra is meggyőződésem, hogy a legjobb víz a (mikrobiológiailag tiszta) forrásvíz. Egy ideig hordtam is haza - 5 literes műanyag kannákban. Az üveg demizson persze jobb választás lett volna, de akkor a vizen kívül még az üveget is cipelni kellett volna, ami ráadásul könnyen összetörhet az autóban.

5 fős családunk vízfogyasztása igen jelentős, vagyis legalább havonta kellett a visegrádi Kaán Károly forrásból kb. 200 liter vizet hoznom, hajnalonként, gépkocsival behajtva az erdőbe. Ehhez engedélyt kellett kérni, amit meg is adott a visegrádi erdészet (igaz csak kisebb mennyiségre), eleinte ingyen, a 2009. évtől azonban évi 12.000,-Ft-os díjért.

Ez volt az a pont amikor végleg eldöntöttem, legyen inkább víztisztító! Amúgy is mindig lelkiismeret furdalással indultam el az erdő szentségének megtörése miatt. Árban ugyanakkor nagyon kedvező volt, hiszen a kiadási oldalon csak a benzinpénz szerepelt. A víz pedig nemcsak tiszta volt, de bársonyos, ízletes és éltető energiával telített.

4. Házi víztisztító

Klórozott, tisztázatlan összetételű csapvizet inni, vagy PET palackban hazahordani a bizonytalan eredetű és hatású ásványvizet – ezt a két lehetőséget mindenképpen szerettem volna elkerülni! Hosszas keresgélés és vívódás után döntöttem végül a fordított ozmózisos víztisztító mellett. A fiaim azóta szinte csak vizet hajlandóak inni!

Óriási árkülönbséget tapasztaltam, mikor utánajártam: 60 ezer forinttól a 400 ezerig kínálták látszólag ugyanazt a technológiát (RO – Reverse Osmosis, vagyis fordított ozmózis). A legolcsóbb kínai termék iránt nem volt bizodalmam, a méregdrága Zepter-termék oka pedig szerintem a márkanév, és az óriási marketing költség visszahárítása a fogyasztóra. Interneten találtam rá egy cégre, aki 140 ezerért kínálta az RO-t, beszerelessél együtt, évi 30 ezer forintos karbantartási, tisztítási díjjal. A végső lökést az adta, hogy néhány héttel később éppen a lakóhelyünkön akcióztak, így megkaptuk az egészet 99 ezerért!

A fordított ozmózis technológiát a NASA fejlesztette ki, és az amerikai hadsereg használta háborús övezetekben, vegyi és biológiai fegyverekkel szennyezett területen ivóvíz előállítására. Az ozmotikus vízszűrő működése a természetből jól ismert folyamat, az ozmózis elvén alapul. Az ozmózis folyamatában a membrán átengedi az oldószert, de nem engedi át az oldott anyagot. Addig hígul az oldat, ameddig kiegyenlítődik a két oldal ozmotikus nyomása. A fordított ozmózis során az alkalmazott nyomás segítségével az oldószer préselődik át a membránon, és ez lesz a tisztított víz. A vízvezetékből beáramló vizet a membrán kettéosztja tisztított vízre és a szennyező anyagokban feldúsult maradékra.

A molekulaméretű szűrőként funkcionáló ozmózismembránon csak a tiszta víz képes átjutni, a szennyező anyagokat tartalmazó hulladék víz a szennyvízelvezetőbe távozik. A tisztított víz mennyiségének aránya függ a vízminőségtől és a készülék felépítésétől: 1:2 aránytól 1:10 arányig terjedhet. Az ozmózismembrán nagyon kicsi nyílásokat tartalmaz, amelyeken keresztül csak a vízmolekulák tudnak átjutni, minden egyéb anyag kívül marad. Az így előállított kristálytiszta ivóvíz nem tartalmaz baktériumokat, vírusokat, klórt, vegyi anyagokat, vegyszereket, gyógyszermaradványokat, ipari szennyeződéseket, nehézfémeket, toxikus, radioaktív és rákkeltő anyagokat.

Ezt a víztisztító technológiát a 60-as években vezették be az Egyesült Államok haditengerészeti és szárazföldi egységeinél egy kristálytiszta ivóvizet előállító berendezés formájában. Az eltelt 40 évben a technológia fejlődésével kedvezőbb lett az ára, ami lehetővé tette ennek az eredetileg haditechnikai célú eszköznek a lakossági felhasználását is. Én tőlük szereztem be, ők építették be.

Ennyi helyet foglal a mosogató alatt

A kis csapból üvegkancsóba, agyagkorsóba tölthető, és már fogyasztható is a kristálytiszta víz...

A megtisztított, de élettelen csapvizet újra élővé tehetjük azzal, ha napoztatjuk (kitesszük a napra állni), ha fogyasztás előtt néhány csepp citromot cseppentünk bele, vagy ha keverjük gyümölcs- és zöldséglevekkel.

Ha a bolti kb. 100-forintos palackos vizet, és a mi napi 5-10 literes fogyasztásunkat veszem alapul – a készülék nálunk nagyon gyorsan visszahozza az árát; ráadásul ma már a főzéshez is ezt a vizet használjuk. Ha lett volna rá lehetőségem, ha olyanok volnának a telkünk adottságai (vagyis ha nem agyagos-márgás hegyoldalon laknánk, ahol szinte lehetetlen, de legalábbis rémisztően drága a kútfúrás), akkor talán a kútvizet kombináltam volna az RO-val, így maradt a csapvíz…

Akit bővebben érdekel a téma, annak a figyelmébe ajánlom Országh József rendkívül izgalmas és érdekes írásait a vízről, esővízről, ivóvízről. Az ő munkásságával csak azután találkoztam, hogy már beépíttettem a víztisztítónkat.

Kapcsolódó anyagaink:

1. Víz, víz, tiszta víz I.
2. Szelektív szemétgyűjtő – szennyvizeink védelmében
3. Mini dunszt – Mini post
4. Víz, víz, tiszta víz II. – Gyógyító lemosások, vízkúra külsőleg
5. Vidám gyümölcsnapok