Elnézést kérek attól, aki kíváncsi volt, mivel kezdjük az új évet (ráadásul tőlem várta), mivelhogy eddig kellett várnia. Bár évek óta nem teszek ÚJÉVI FOGADALMAT (talán nem is hiszek már abban, hogy képes vagyok betartani), év eleje óta mégis ennek megtételére érzek késztetést… de csak most sikerült formába öntenem.

Nem lesz klasszikus fogadalomtétel, inkább ötéves tervet készítek. Mert 5 (s olykor 3) éves tervek, álmok szőtték keresztül-kasul (és szana-széjjel) a máig ható kádári kort és szellemet, aminek most már tényleg le kéne tűnnie, de legalábbis új dimenzióval, új ideával, új horizonttal telítődnie. Az újrahasznosítás jegyében újra ötéves terv fabrikálására buzdítok.

Azt gondolom, hogy az 5 éves távlat belátható. Hogy az 5-ös szám talán kibillenthet bennünket a holtpontról (amihez valljuk be, nagyon közel jár ez az ország).  Nem csupán abból az (önmagában is elegendő) okból kifolyólag, hogy elegem van a négyéves ciklusokból, /hogy négyévente kíváncsiak csak a politikusok arra, mit szeretnének az emberek, de azonnal félreteszik saját boldogulásuk kedvéért, elfelejtve/nem tudva, hogy CSAK EGYÜTT TUDUNK ZÖLD ÁGRA vergődni. hogy nem tudunk olyan célokat találni, amelyek mellett együtt ki is tudunk tartani, akár az 5. évben is, politikai „rezsimváltásoktól” függetlenül/ hanem azért, mert az engem inspiráló Merkúr és végső soron minden Ember száma 5. Mindenkié, akinek 5 végtagja (két keze, két lába, és egy feje) volt, van vagy lesz. A vénuszi hatodikat, a genitális zónát meghagyom „hálószoba-titoknak”.

Ha fogadkozni szeretnénk, úgyis az a legjobb, ha arra összpontosítunk, merre szeretnénk haladni a lábainkkal, mit szeretnénk művelni a kezeinkkel, és miket szeretnénk gondolni avagy mondani a fejecskénkkel.

Remélem, képes leszek őket betartani… legalább az elkövetkező 5 évben:

1. JOBB LÁB
   Többet kerékpározok (ebben segít a BKV-sztrájk is:-), futok, mozgok, kirándulok a szabad ég alatt – irány a ZÖLD!    
2. BAL LÁB
   Megfogadom végre édesanyám /ZöldNagyi/ „ezeréves” jótanácsát: a fogam mellett esténként a lábamat is megmosom :-)
3. JOBB KÉZ
   Többször megölelem a gyermekeimet, a szeretteimet – Többet és türelmesebben szeretnék együtt lenni velük.
4. BAL KÉZ
   Megpróbálok lassítani a tempómon (akinek kontrás bringája van, az behúzhatja a fogadalmat a lábaihoz is).
5. FEJ
   - több napfényt (napfürdő, napeledel, természetes, biofotonban, klorofillban gazdag, élő növényi táplálék) adok neki,
   - több friss levegőt (szépirodalom, költészet, imádság) adok neki, 
   - több tiszta vizet (szellemi olvasmányok, meditáció, szemlélődés) adok neki.

A Zöldmáté.hu indulásakor valamiféle ars poeticát akartam a homlokomra tűzni, de kedves barátaim és kollégáim óva intettek attól, hogy misszionáriust játsszak. Jól tették, ezt azóta is így gondolom. Szóval egyáltalán nem papolni szeretnék. Azért tettem közzé saját fogadalmaimat, közéleti és közérzeti klausztrofóbiámat is legyőzendő, mert sajnos, azt hiszem, eljött az igazi fogadalomtételek  ideje. 

„Életkörülményünk kölcsönösen függ a társak, a család, a helyi közösségek, a nemzet és a világfalu általános közérzetétől. Földünk egészsége: képessége az önmegújításra. Ez igaz az emberre is. Sürgősen hozzá kell tehát fognunk önismereti-környezetismereti teendőinkhez, mégpedig nagy-nagy körültekintéssel és szeretettel. A Természet és szabadság leckéje mindnyájunknak kötelező házi feladat.”

Sok sikert kívánok mindenkinek saját házi feladata megoldásához!

Ui: A befejező idézetet roppant szerénytelenül magamtól vettem… mivel, ars poeticám nem lévén, egy Lányi András összeállításában megjelent humánökológia olvasókönyvről írott recenziómmal tudnám a legjobban kifejezni, hogy mit is szeretnék elérni a zöldmátéponthu-val. A nálam sokkalta okosabb szerzők jobbnál-jobb írásait ezúton is ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Akit érdekel ez a gyűjtemény, annak idemásolom a recenziót, amely a Heti Válaszban jelent meg, de az interneten nem találtam rá, így belinkelni nem tudom… és végül még egy ígéret: megpróbálok ebben a szellemben, de sokkal emészthetőbben, rövidebben, praktikusabban és derűsebben írogatni.

TERMÉSZET ÉS SZABADSÁG
Humánökológiai olvasókönyv
Szerkesztette: Lányi András
Osiris Kiadó, Budapest, 2000

Holisztikus szemlélet és környezettudatos gondolkodás

Együttéléstan című nagyszerű esszékötetében így ír Lányi András: „…az ökológiai alternatívát kereső környezetvédő gondolkodásnak törlesztenie kellene a humánökológiával, mint az emberi együttélés tudományával szemben felgyülemlett adósságát.” Nos, akár e törlesztés jegyében is kézbe vehetjük ezt a humánökológia olvasókönyvet, melyben neves külföldi szerzők bölcs tanulmányait rendezte csokorba a zöld-gondolat jeles magyar képviselője. Az írások a bajba jutott emberi természet keserű helyzetét tárják elénk: külső, természeti környezetünknek és gondolkodásmódunk belső természetének – lévén e kettő egymástó elválaszthatatlan – egyidejű válságát.

Az ember állítólagos felszabadulása a természeti kényszerűségek uralma alól (a szülőföld és az anyatermészet különös adottságaitól és hagyományaitól) saját önazonossága gyökereit metszette el – idézi a kötet szerzőit Lányi a bevezetőben. Az ipari és technológiai fejlődés a népesség dinamikus szaporodását hozta magával. Az emberiséget azonban ezzel egy időben a technológiai ésszerűség és a specializálódó tömegtermelés vezérelte növekedési kényszer spirál-pályájára taszította. A természeti erőforrásokat kizsákmányoló és elszennyező, a termőföldek hozamát mesterségesen felpörgető és elértéktelenítő élelmiszer-, gyógyszer- és gépipar árnyékában a Föld tüdejét jelentő erdőségekből másodpercenként focipálya nagyságú terület tűnik el, alig van tiszta, iható vizünk és friss, szívható levegőnk.

Hatvan millió ember hal éhen bolygónkon évente, pedig ha csak az USA-ban tíz százalékkal csökkentenék a marhahúsfogyasztást, a takarmánytöbblet elméletileg elegendő lenne az éhezők táplálására. Aki harmonikusabb viszonyt alakít ki a természettel, hasznos energiát szabadít fel. A vegyszerezett tápanyaggal, antibiotikumokkal és vágás előtti stressz-csökkentővel tömött méregdrága ipari hús előállításához szükséges egységnyi területen biogazdálkodással tízszer annyi teljes tápértékű, a napfény kozmikus energiáit közvetlenül hordozó növényt termeszthetnénk. A ”közétkeztetés” problémáját nagyrészt megoldaná, ha valósággá válna Helena Norberg-Hodges jövőképe az autonóm kisközösségek emberléptékű öko-gazdaságai által létrehozott valódi szabad piacról.

Rá kellene ébrednünk végre, hogy az ember nem pusztán beleél környezetébe. Az nem létünk helye, hanem annak megnyilvánulási formája, életforma – érvel Lányi kristálytisztán. Az ember – bonyolult és rendkívül kifinomult kölcsönhatások által, tudatának képein keresztül – együtt él környezetével. Aldo Leopold Föld-etikája a Homo sapienst az életközösségek leigázójából azok – személyes etikai elkötelezettséggel bíró – polgárává teszi. Kitágítja a közösség fogalmát, és bele illeszti a termőföldet, a vizet, a növényeket és az állatokat is. A társas érintkezés legkülönbözőbb formáit összekötő kapocs a hallható, látható, tapintható és egyéb módon érzékelhető szimbolikus jelek szövete, a nyelv. A rendszer működéséhez, amely egyúttal egy nagyobb és beláthatatlanul összetett rendszer eleme, értelmes kommunikációra van szükség.

Ezért fel kell támasztanunk az értelem számára a megismerés hagyományos útját, amelyet most erőszakos módon a tudomány foglal el – olvashatjuk Theodor Roszak tanulmányában. „A színskála egyik végén ott van a tudomány kemény, erős fénye, innen kapjuk az információt. Középen találjuk a művészet érzéssel teli árnyalatait, innen erednek a világ esztétikai formái. A túlsó végen ott vannak a vallásos tapasztalat sötét, árnyékos tónusai, majd áttűnnek észlelésünk számára elérhetetlen hullámhosszokba, ott kapjuk meg a jelentést.” Meg kell próbálnunk nyitva hagyni az utat, amelyen az értelem átmehet a filozófiából az elragadtatásba, az intellektusból a megvilágosodásba.

Milyen hétköznapi útmutatást nyújt mindehhez segítségül a humánökológia? Ezt leginkább a szó etimológiája világítja meg. A görög eredetű oikosz szó házat, háztartást jelent, a konyhától a családtagokon át a kutyaólig, beleértve a vakondtúrást és a szomszédot is. Alaposan körbe kellene hát néznünk saját házunk táján. Először is belső háztartásunkban, megvizsgálva azt, hogy miközben súlyos környezeti ártalmak és civilizációs nyavalyák emésztenek, vajon nem vétünk-e mi is nap, mint nap a táplálkozás, a légzés és a mozgás alapvető természeti törvényei ellen? Ez elől a kérdés elől bizony nem bújhatunk el, hiszen belső lelki világunkat, mentális és fizikai egészségi állapotunkat tükrözi a külvilág.

Életkörülményünk kölcsönösen függ a társak, a család, a helyi közösségek, a nemzet és a világfalu általános közérzetétől. Földünk egészsége: képessége az önmegújításra. Ez igaz az emberre is. Sürgősen hozzá kell tehát fognunk önismereti-környezetismereti teendőinkhez, mégpedig nagy-nagy körültekintéssel és szeretettel. A Természet és szabadság leckéje mindnyájunknak kötelező házi feladat.       

Szentirmai Máté

Kapcsolódó anyagaink:

1. B története – olvasmány, élmény, könyvajánló
2. CHANGE WE CAN!
3. Miért és hogyan lett vega Zöld Máté? II. rész