A világot nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal. Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni – programok nélkül. Ez B hitvallása, aki folytatja Izmael (a gorilla) tanítását arról, hogy a Meghagyó Kultúrában élő népek rovására hogyan vált egyeduralkodóvá az Elvevő Kultúra (amelyet nevezhetünk fogyasztói társadalomnak is).

A trilógia második része szerintem lebilincselőbb az elsőnél – néha már-már krimiszerűen izgalmas (az Antikrisztust üldöző lőrinces barátból hogyan lesz a mester tanítványa, majd életművének folytatója). Sok más érdekes kérdést felvet Daniel Quinn regénye (pl. hogyan élhettek az emberek  a mezőgazdaság “feltalálását” megelőzően több százezer évig?).

B szerint egyenes arányban nő az emberiség lélekszáma a megtermelt táplálék mennyiségével, miközben a többlet nem jut el az éhezőkhöz. Mert miközben egyre több táplálékot termelünk, vagyis egyre több élelmiszert állítunk elő totalitárius mezőgazdasági módszerekkel, aközben egyre több az ember, és az éhező ember a világban.

A szerző az elméletét egy egeres kísérleten vezeti le, melyben bebizonyosodik, hogy több kaja = több egér; hogy a ketrecbe jutatott táplálék növelésének leállítása, és szinten tartása – némi hullámzással, de – stabilizálja, míg a táplálék folyamatos csökkentésének bevezetése redukálja a populációt. B szerint ezek a kemény törvények igazak az emberekre is.

Én nem hiszem, hogy csak a növekvő mértékben rendelkezésre álló tápanyag (helyesebben fogalmazva: ipari táp) okozza a demográfiai robbanást, vagyis hogy csak azért nő rohamosan a Föld lakóinak száma, mert több kaja van, de biztos, hogy a világban zajló szellemi folyamatoknak egyik meghatározó fizikai vetületéről van szó.

B nem ír ilyesmit – csak én teszem hozzá –, hogy az éhezők növekvő számának van egy másik olvasata is. Ferencsik István fogalmazta ezt meg a legtalálóbban: a nyugati civilizáció embere túltáplált éhező (aki közben hiánybetegségekben szenved, mert hiába fogyaszt óriási mennyiségű élelmiszert, az nem teljes értékű táplálék). A “fejlett” világban felzabált többlet – elméletileg – bőven elegendő lenne az éhezők táplálására, ám sohasem jut el a harmadik világba, melynek erőforrásait – álszent és demagóg módon – éppen a nyugati civilizáció zsigereli ki.

B szerint a katasztrófális helyzetre nem fognak tudni megoldást kínálni régi emberek, új programokkal. Csak új emberek, új gondolkodásmódú emberek, mégpedig programok nélkül.

Szerintem az ökológia gazdálkodás, a holisztikus, természetes gyógymódok, a megújuló energiaforrások kiaknázása jó alternatíva, de legalábbis átmeneti gyógymód az önpusztító és haldokló Elvevő Kultúrából a B által olyannyira áhított Meghagyó Kultúra felé, amely a Természet energiaforrásait használja, de nem használja el; és él – mondhatnám együtt él – értékeivel, ahelyett, hogy visszaélne velük.

Kapcsolódó anyagaink:

1. A városi tanya – könyvajánló
2. Mit fizetnél a bioért? Tehetsz-e valamit azért, hogy biztonságosabban étkezz?
3. Kérdezd komposztálási szakértőnket!
4. A jövő farmja, a jövő kertje…
5. Hagyd helyben! Ne szállítsd el! Vészkód: 599