A dunszttal, ha máshol nem is, nagymamájánál mindenki találkozhatott a nagy lekvárbefőzések idején. Egyik kedvenc könyvemben, a Zöldköznapi Kalauzban olvastam először a dunsztládáról, amely hasonló működési elven alapszik, de másféle célt (is) szolgál. 

A dunsztláda a tűzhely “meghosszabbított karja”, a konyhai energiahatékonyság pofon egyszerű módja. Kívülről pont úgy néz ki, mint egy mezei láda.

Nálam nádláda...

Belülről kicsit fel van “tuningolva”. Tipikus sufni-tuning… Hővédő, szigetelő fóliával béleltem ki belülről, belehelyeztem egy nagyméretű tollpárnát, középre elhelyeztem egy kartonlapot (a lábosok alá).

Hihetetlenül hatékonyan működik: benntartja a hőt. Azt a hőt, amit a belehelyezett tűzforró lábos bocsát ki magából. Az ételeket csak félkészre kell főzni, majd a ládába helyezni, ahol 2-3 óra alatt azok a saját hőjüktől készre dunsztolódnak, párolódnak, főnek! Elsősorban kásák készítésénél alkalmazom: akkor teszem bele a lábost a ládába, amikor még úszkál a lében a gabona (gabonafajtától függően 5-10-15 perces főzést, és persze, ha szükséges, megelőző/előpuhító áztatást követően).

Vegyünk egy példát: este beáztatom a jól átmosott barnarizst (2,5-3-szoros tisztított vízbe – attól függően, hogy pörgén vagy mázkosabban szeretném), abban a lábosban, amiben másnap majd elkészítem. Reggel feldobom a tűzre, jó 10 percet főzöm, majd beleszórok mondjuk a tavaszról eltett (szárított, porított) medvehagymából, vagy valamilyen zöld fűszerből (kaporból, petrezselyemből); más napokon meg mondjuk curryt, garam-, tandori masalát, kurkumát… aztán, ha mondjuk rizi-bizit szeretnék, beleöntök még egy kis tál friss, vagy mélyhűtött zöldborsót. Összekeverem, aztán megy a dunsztládába. Jól betakarom. Ha nagyon nagy a lábos, a tetejére ráteszem még a szuper hőszigetelő (PET palackból Kínában készített) polar pulcsimat is.

Délben, vagyis közvetlenül ebéd előtt veszem csak elő! Minden vajpuha és forró, a gabona nincs szétfőve, hanem gyönyörű gömbölydedre duzzadt! Ha zöldséges gabonát szeretnék, akkor az aprított zöldségeket (répát, zellert stb.) a legelején hozzáteszem a rizshez, és együtt kezdem főzni. A hagymaféléket viszont, a borsóhoz hasonlóan, csak közvetlenül dunsztolás előtt dobom bele a lábosba… 

Praktikus, energia- és időtakarékos eljárás, ráadásul az ételek is finomabbak lesznek. A láda természetesen használható klasszikus értelemben, befőzéskor is; illetve egyszerűen, ha csak melegen szeretnél tartani valamit.

Jó dunsztot mindenkinek!

Kapcsolódó anyagaink:

1. Mi legyen a reggeli? Granola – egyszerűen
2. Zöldséges rizsa, zöldséges rizottó vagy ahogy akarod (full bio)
3. CHANGE I CAN: GABONAKOLBÁSZ! Villámvacsi – villámpost
4. Minden út a komposzthoz vezet! A Budai Komposzt Mesterek is!
5. Víz, víz, tiszta víz II. – Gyógyító lemosások, vízkúra külsőleg