Az egynapos, teltházas képzésen szerencsésen, sikeresen túl vagyunk. Sokmindent elfelejtettünk elmondani, megmutatni, de abban reménykedem, hogy legalább ugyanannyi hasznos dolgot ugyanakkor megosztottunk a részvevőkkel.

A legfontosabb momentum - számomra legalábbis – Rosta Gábor záró előadása volt a Városi Kertről. (a városi angyalról többször írtunk korábban… ld. linkek) 

Megpróbálom képekben visszaadni a képzés és a vendégelőadás rám gyakorolt hatását, belső önreflexiómat. (Most, hogy itt a tavasz, úgy érzem, kicsit lakat alá kéne zárni a számítógépei(!)met és  mobiltelefonjai(!)mat, amik csak elterelik a figyelmemet a lényegről: a Kertről, a Földről, az Életről. Több időt szeretnék a családommal, kertészkedéssel, a Kerttel és a Kertésszel (Teremtővel); a Földdel (Földanyával) és Terméseivel tölteni.

Eszembe jut néhány korábbi próbálkozásom, élményem a Kertben:

Hogy néhány éve egy biopiacon szerzett, otthon jóízűen elfogyasztott (hagymás, csicsókás, gabonatejszínes) hokkaido tök magja túlélte a kerti komposztálóig vezető utat, kikelt a fából ácsolt komposztkeretből, 2-3 cm átmérőjű szárat növesztett, “futott” összesen vagy 100 métert a kertben, miközben késő őszig leszüreteltünk róla 2-3 tucat hamvas, narancssárga hokkaido tököt. A képen a termés két példánya látható egy főzőtök társaságában…

A tök gyakorlatilag megette a komposztomat: nem kellett forgatni, átrakni, rostálni – és  azon a nyáron nem kellett egyetlen tököt sem venni a piacon:)

Hogy milyen jó érzés, mikor egy elvadult, vagy éppen parlagon hagyott terület újraéled, kivirágzik.

Sziklakertnek kiszemelt hely:

Sziklakert fűszernövényekkel és virágokkal:

Sárga napvirágokkal:

Virágzó metélőhagymával:

Narancssárga napvirágokkal:

Hogy milyen gyönyörű a cukkini sárga virága is:

Rosta Gábor lelkesítő előadásában “kivetített” két személyes élményt is, amelyek velem is megestek, mondhatnám önéletrajzi adatokkal és fotókkal is alátámaszthatóan az én életemnek is szerves részét képezte:

1. A dohányzás. Bizony, sajnos, kb. 17 évvel ezelőttől 7 éven át én is füstölögtem közepes, hullámzó erősséggel. Gabi talált a neten egy alaposan megszemlélendő, tanulságos grafikát, amely fontos információkat tartalmaz arról, milyen sokféle komposztellenes és egészségkárosító anyagot tartalmaz egy gyáripari dohányrudacska, miért nem javasoljuk, hogy a komposztba dobja valaki a csikket. Egykori dohányosként különösen fontosnak érzem, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, milyen időzített bomba ketyeg minden egyes cigarettaszálban!

Elismerem, Gábornak (aki dohányosként dohánylevelet szeretne termeszteni városi kertjében) igaza van abban, hogy a kézzel papírba sodort cigaretta vagy egy karibi lányok barna combján sodort szivar maradványa – a komposzt szempontjából - sokkal tisztább (ha “csak” az égett papír és dohánylevél karcinogén maradványa, vagyis nem műanyag filterrel sodorták). 

2. A saját, kertben vagy balkonon termelt koktél paradicsom!

Hogy ha a fenntartható fejlődést szeretnénk elérni, akkor a kertet vagy az erdőt kell tanulmányoznunk, lemásolnunk. Ez olyan dinamikus fejlődés, egy folyton változó környezetben, amely nem nyomja el a környezetében található, “szomszéd” életformákat. Ártalomcsökkentés nem ártalmatlanítás. Polgártársunk a föld, a víz, a levegő; az ég-, a tenger- és a talajlakó élőlények sokasága. Senkit és semmit nem kell(ene) kiírtani, attól való félelmünkben, hogy ellenségként lép fel velünk szemben. Előzzük meg az összetűzést, törekedjünk partnerségre, próbáljunk együttműködni a minket körülölelő világgal.

Zengőlégy Máté

Kapcsolódó anyagaink:

1. Tavaszváró komposztmester képzés
2. Főállású Angyal a közösségi kertekért
3. A városi tanya – könyvajánló