Asszem, hétfő volt, amikor reggel ügyeket intéztem, csekket adtam fel meg ilyesmi, aztán egy adag zöldséges pirított kínai tésztával (nagyböjt!) elindultam felfelé a Citadella irányába ebédelni egyet a fűben és fotózni.
A Greenexpon találkoztam az Ökoszolgálat munkatársaival velük, én is kitöltöttem az alábbi kvízt, de sajnos egy helyen hibáztam. Próbáld ki magad!
Akár egy-két napos böjt után is csodálatos dolgok történhetnek az emberrel. Számomra az egyik legnagyobb csoda mindig az volt, hogy tisztító kúrák után sokkal intenzívebben érzem az ízeket.
Azt gondoltam, idén kimarad az életemből, merthogy „nem érek rá”, és nem tudok megfelelő körülményeket teremteni egy tisztességes léböjt kúrához. Erre az élet rám kényszeríti a Természet akaratát: benyaltam egy olyan vírust, amitől alul azonnal távozott belőlem minden, amit a számba tömtem…
Március 5-én, valaki biztosan elmegy a Tűzraktérbe tőlünk is. Gyere te is!
A dunszttal, ha máshol nem is, nagymamájánál mindenki találkozhatott a nagy lekvárbefőzések idején. Egyik kedvenc könyvemben, a Zöldköznapi Kalauzban olvastam először a dunsztládáról, amely hasonló működési elven alapszik, de másféle célt (is) szolgál.
Twitteren akadtunk egymásra én és a PrintSisters, és rögtön arra gondoltam, hogy megjelenést kellene adnunk azoknak a cégeknek, amelyek egy-egy területen zöld megoldásokat szállítanak és ebből meg is élnek.
A világot nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal. Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni – programok nélkül.
Még három napig lehet nevezni az idei Zöld Iroda versenyre. Erről és a zöldülő irodákról kérdeztük Gulyás Mónikát a program tanácsadóját. Hogyan is tudnának az irodai dolgozók takarékoskodni? Olvassátok és okuljatok.
A globalizáció hatására összement a Föld – mondják -, mégis nőtt a távolság termelő és fogyasztó között. Az élelmiszerek akár több ezer kilométert is megtesznek, hogy a boltok polcaira kerüljenek. A helyi termék – helyi érték!
